Nagybányán áprilisban új szépirodalmi, művészeti, hitéleti folyóira indult, az Erdélyi Féniks, azóta már a harmadik száma is napvilágot látott. Az új lapról nyilatkozott Csoma György, a folyóirat értelmi szerzője, aki Kalcsmányi Sándor és Pusztai János író mellett a lap egyik szerkesztője. Csoma 1978-tól szerkesztette az akkori Bányavidéki Fáklya kulturális rovatát. 1989 decembere óta a sok politika háttérbe szorította a kulturális témát, ezért is érezték, hogy szükség van egy folyóiratra. Nagybányától néhány kilométerre van Misztótfalu, innen indult Misztótfalusi Kis Miklós, az egyetemes magyarság főnixe /patinásabban: fénikse/. Régen terveztek egy sorozatot híre máramarosiakról. Az Erdélyi Féniks első száma Misztótfalusi Kis Miklós, a második Tersánszky Józsi Jenő, a harmadik Németh László életművét taglalja. Az egyházak örömmel fogadták és támogatják a folyóiratot. /Farkas Zoltán: Fényben újjászülető erdélyi féniksmadár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./
1991. június 21.
Nagybányán megalakult a Misztótfalusi Kis Miklós Művelődési Egyesület, amely a megye anyanyelvi művelődését akarja szolgálni. /Népújság (Marosvásárhely), júl. 18./
1991. július 2.
Nagybányán megalakult a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület, amely Máramaros megye Gutintól délnyugatra elterülő magyarlakta városait és falvait szeretné összefogni. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./
1991. szeptember 7.
Misztótfalun ünnepélyesen átadták a Misztótfalusi Kis Miklós Gyűjteményt, melynek egy része a Münchenben élő Molnár József adománya. Jelen volt Tőkés László püspök, erdélyi írók és költők is eljöttek, Molnár József, Sütő András, Bálint Tibor, Jakó Zsigmond és Szántó Tibor mondott beszédet. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 12., szept. 18./ Molnár József elmondta, hogyan született meg benne a múzeum gondolata, melyet szeretne továbbfejleszteni. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./
1992. március 2.
Márc. 2-án ünnepélyesen bemutatták a Püski Könyvesházban, Budapesten az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ nagymúltú Erdélyi Múzeum című folyóiratának új, 1991-es évfolyamát. Az ünnepségen Jakó Zsigmond, az EME elnöke, Benkő Samu, az Erdélyi Múzeum szerkesztője, idősebb Entz Géza művészettörténész és R. Várkonyi Ágnes történész beszélt. A folyóirat 1946-ig jelent meg, az 1947-est /LII. kötet/ zúzdába küldték. A megmaradt példány alapján ezt a számot 1990-ben adták ki reprintben, Budapesten. /Új Magyarország, márc. 4./ Ruffy Péter felvázolta, mennyi kiválóságot adott Erdély /a Bolyaiak, Misztótfalusi Kis Miklós, Batthyány Ignác/. Az 1989-es változás után újraalakult a Erdélyi Múzeum-Egyesület, most pedig az EME újra kiadta évkönyvét. /Ruffy Péter: Erdélyi Múzeum. = Magyar Nemzet, márc. 5., Erdélyi kiadványok a Püskinél. = Új Magyarország, márc. 4./ A kiadvány: Erdélyi Múzeum LIII. Kötet, 1991. 1-4. füzet /Kolozsvár, 1991/ Ez az évkönyv felvázolta az EME újraalakulását: Kolozsvár, 1990. jan. 5.: Jakó Zsigmond professzor lakásán Nagy Jenő, az EME egykori titkára, Imreh István és Faragó József, az EME 1950-beli tagjai, valamint Balázs Sándor, Benkő Samu, Csetri Elek, Gáll Ernő, Kántor Lajos, Kiss András, Nagy György és Sipos Gábor elhatározták, hogy újrakezdik az EME tevékenységét. Új alapszabályt dolgoznak ki, és megteszik a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy az egyesületet jogi személyként bejegyezzék. Marosvásárhely, 1990. jan. 20.: Dr. Bérczes Judit, dr. Szabó István, dr. László József, dr. László János, dr. Péter Mihály, dr. Bedő Károly, dr. Szövérfy Ágnes, Dézsi József, dr. Feszt Tibor javaslatot tesznek az EME újraszervezésére. Kolozsvár, 1990. márc. 22.: Az EME újraalakuló közgyűlésének 35 résztvevője elfogadja az új alapszabályzatot. Kolozsvár, 1990. máj. 9.: Hivatalosan bejegyzik az EMÉ-t. Marosvásárhely, 1990. szept. 15.: Az Orvostudományi Szakosztály újraalakuló közgyűlése megválasztja a vezetőséget.
1992. április 10.
Nagybányán, a MADISZ székházában megbeszélést tartott az EMKE helyi szervezete a helyi Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület legsürgetőbb feladatairól. A gyűlésen jelen voltak a Katolikus Nőegylet, a Református Nőszövetség, a Református Énekkar, az RMDSZ és a MADISZ képviselői is. Intézőbizottságot alakítottak, elnöke Dávid Lajos, alelnök Farkas Zoltán lett. A megjelentek egyetértettek abban, hogy az egyesület választmányában nemcsak Nagybánya, hanem a megye Gutinon inneni területének közművelődési egyesülete is képviseltesse magát. Az egyesület választmánya nem felügyelő szerv akar lenni, hanem biztosítani akarja az információáramlást, segíteni akar a szervezésben. Javaslatok hangzottak el az egykori Enciklopédia Kör előadásainak újraindításáról, író-olvasó találkozók, kiállítások szervezéséről, szavalóversenyek kiírásáról, kórustalálkozókról. Időszerű lesz egy Nagybánya és környéke monográfia megírása is. /Dávid Lajos: A közművelődés jegyében. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), ápr. 10./
1993. december 15.
A Heltai Alapítvány bejegyzése 1990 őszén volt, de ezt csak 1992. február 15-én jelentették be nyilvánosan, megvárták a tervezett magyar könyvtári hálózat első láncszemének a kolozsvári Mikó Könyvtárnak a febr. 1-jei megnyitóját, ismertette tevékenységüket Pillich László. A Heltai Alapítvány a könyvtárszakmát és a közművelődés lényeges elemeit igyekszik átfogni. Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány kuratóriumának tagjai: Kiss Jenő, a sepsiszentgyörgyi könyvtár igazgatója, Spielmann Mihály, a marosvásárhelyi Teleki Téka főkönyvtárosa, Gábor Dénes, a Könyvesház szerkesztője, Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője, Dávid Gyula, az EMKE elnöke, Kötő József, az EMKE jegyzője, Pillich Katalin, a kolozsvári Mikó Imre Könyvtár főkönyvtárosa, Tavaszi Hajnal, a nagyváradi Bunyitay Vince Könyvtár könyvtárosa és Pillich László, a kuratórium elnöke. A Mikó Imre Könyvtár alapja a Dunaújvárostól kapott volt szakszervezeti könyvtár 20 ezer darabos állománya. Egy kolozsvári könyvtárosnő végrendeletében ingatlanát a Heltai Alapítványnak adományozta. 1992-ben Zilahon is sikerült - szintén adományozás eredményként - kultúrközpontot nyitni, ahova többezer kötetes könyvtárat telepítettek. Nagybányán az ottani Misztótfalusi Kis Miklós Társaságnak adományoztak szintén többezer kötetes könyvtárat. Dicsőszentmártonba is jelentős mennyiségű könyvet juttattak. A következő állomások: Déva és Torda, majd a tervek szerint Dés. Az alapítvány fenntartását szolgálják a Heltai Kft-k, amelyek könyvkereskedelemmel, könyvtári bútorzat forgalmazásával, nyelvoltatással és rendezvényszervezéssel foglalkoznak. Nyelvoktatásuk eredményes. /Krajnik-Nagy Károly: Közművelődési alapítvány, nyereséges káeftékkel. Beszélgetés Pillich Lászlóval. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./
1995. március 21.
Nagybányán a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület márc. 4-i ülését Németh Lászlónak szentelte, emlékezve a város nagy fia, Németh László halálának 20. évfordulójára. Fábián Ernő méltatásában az író munkássága egy XX. századi Széchenyi Istvánként került a hallgatóság tudatába. Az ülésen szó esett az 1993-ban átadott, a városban levő, több mint 11 ezer kötetet tartalmazó Németh László Könyvtárról is. Az EMKE-füzetek soron következő 5-6. kettős száma: In memoriam Németh László. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./
1996. augusztus 21.
Kötő József az SZKT kolozsvári ülésén /júl. 13-14./ elhangzott előadásának szövegét közölte a hetilap, két folytatásban. Kötő József az 1989 után kialakult romániai magyar intézményrendszert tekintette át. A magyar nemzeti közösség önszerveződés jó irányban halad. Közel négyszáz egyesület és alapítvány létrehozta a maga szakágazati szövetségeit. Bíztató, hogy sok alapítvány jött létre, s újabban Illyefalva központtal alakulnak az alapítványok szövetségének körvonalai is. - Az országos könyvtárhálózat szervezését vállalja fel a Heltai Alapítvány, saját kft. működtetésével. Bevételeiből él az erdőcsinádi Református Művelődési Központ, a zsoboki Betesda Szórványközpont, a kolozsvári Teodidaktos Ökumenikus Diákotthon, a Györkös Mányi Albert Emlékház, a Reményik Sándor Szabadidőközpont, az EMKE kultúrcentrumai önellátóak Zilahon, Szilágysomlyón, Csernakeresztúron, Dicsőszentmártonban. Közel nyolcvan könyvkiadói engedéllyel rendelkező magyar vállalkozás és százas számot meghaladó, jól-rosszul magát eltartó magyar sajtóterméket előállító műhely, a most szerveződő elektronikus média mutatja, hogy jó úton vannak. Az oktatási hálózattal foglalkozik a Bolyai Társaság, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Collegium Transsylvanicum Alapítvány. Az Erdélyi Múzeum-Egyesületet Transszilván Tudományos Akadémiának tekinthető, amely posztgraduális ösztöndíjrendszerével, kutatóbázisainak /saját ingatlanban működő könyvtára kezelése/ létrehozásával sokat tesz új kutatónemzedék felneveléséért. A Kriza János Néprajzi Társaság az egyetemes magyar néprajz fontos műhelye, hozzájárul egy eljövendő Hungarológiai Intézet megalapozásához. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Társaság /EMKE/ saját szervezeteivel, társegyesületeivel /temesvári Ormós Zsigmond Társaság, szatmárnémeti Kölcsey Egyesület, nagybányai Misztótfalusi Kis Miklós Egyesület, marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság, székelyudvarhelyi Orbán Balázs Közművelődési Egyesület, háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület, kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Társaság/ igyekszik megteremteni a közművelődési infrastruktúrát, a magyar emlékházak, tájmúzeumok, kulturális központok létrehozása révén, emlékünnepségek szervezése, szobrok, emléktáblák avatása segítségével. Az EMKE tevékenységét elsősorban a szórványvidéken fejti ki. Az EMKE saját tagozatait fokozatosan szakszövetségekké fejlesztette, így létrejött a Barabás Miklós Céh /a hivatásos képzőművészek szervezete/, a Romániai Magyar Népfőiskolák és Közönségszervezők Szövetsége, a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Romániai Magyar Lapkiadók Szövetsége, a Romániai Magyar Könyves Céh, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség, a Romániai Magyar Amatőr Színjátszók Egyesülete. Önálló jogi személy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, a Romániai Magyar Zenetársaság, a Romániai Magyar Pen Club, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság - gyakorlatilag tehát készen áll a romániai magyarságot átfogó kulturális intézményrendszer. - Az országos hatósugarú intézmények létrehozása nem egy elit szlogenje, mint egyesek állítják, hanem egy nemzeti közösség önkormányzatra való felkészülésének stratégiája. Ez nem jelenti az alternatív intézmények létrehozásának ellehetetlenítését. /Kötő József: Civil társadalmunk és intézményrendszere építésének dilemmája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 14, 21./
1996. augusztus 21.
Kötő József az SZKT kolozsvári ülésén /júl. 13-14./ elhangzott előadásának szövegét közölte a hetilap, két folytatásban. Kötő József az 1989 után kialakult romániai magyar intézményrendszert tekintette át. A magyar nemzeti közösség önszerveződés jó irányban halad. Közel négyszáz egyesület és alapítvány létrehozta a maga szakágazati szövetségeit. Bíztató, hogy sok alapítvány jött létre, s újabban Illyefalva központtal alakulnak az alapítványok szövetségének körvonalai is. - Az országos könyvtárhálózat szervezését vállalja fel a Heltai Alapítvány, saját kft. működtetésével. Bevételeiből él az erdőcsinádi Református Művelődési Központ, a zsoboki Betesda Szórványközpont, a kolozsvári Teodidaktos Ökumenikus Diákotthon, a Györkös Mányi Albert Emlékház, a Reményik Sándor Szabadidőközpont, az EMKE kultúrcentrumai önellátóak Zilahon, Szilágysomlyón, Csernakeresztúron, Dicsőszentmártonban. Közel nyolcvan könyvkiadói engedéllyel rendelkező magyar vállalkozás és százas számot meghaladó, jól-rosszul magát eltartó magyar sajtóterméket előállító műhely, a most szerveződő elektronikus média mutatja, hogy jó úton vannak. Az oktatási hálózattal foglalkozik a Bolyai Társaság, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Collegium Transsylvanicum Alapítvány. Az Erdélyi Múzeum-Egyesületet Transszilván Tudományos Akadémiának tekinthető, amely posztgraduális ösztöndíjrendszerével, kutatóbázisainak /saját ingatlanban működő könyvtára kezelése/ létrehozásával sokat tesz új kutatónemzedék felneveléséért. A Kriza János Néprajzi Társaság az egyetemes magyar néprajz fontos műhelye, hozzájárul egy eljövendő Hungarológiai Intézet megalapozásához. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Társaság /EMKE/ saját szervezeteivel, társegyesületeivel /temesvári Ormós Zsigmond Társaság, szatmárnémeti Kölcsey Egyesület, nagybányai Misztótfalusi Kis Miklós Egyesület, marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság, székelyudvarhelyi Orbán Balázs Közművelődési Egyesület, háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület, kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Társaság/ igyekszik megteremteni a közművelődési infrastruktúrát, a magyar emlékházak, tájmúzeumok, kulturális központok létrehozása révén, emlékünnepségek szervezése, szobrok, emléktáblák avatása segítségével. Az EMKE tevékenységét elsősorban a szórványvidéken fejti ki. Az EMKE saját tagozatait fokozatosan szakszövetségekké fejlesztette, így létrejött a Barabás Miklós Céh /a hivatásos képzőművészek szervezete/, a Romániai Magyar Népfőiskolák és Közönségszervezők Szövetsége, a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Romániai Magyar Lapkiadók Szövetsége, a Romániai Magyar Könyves Céh, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség, a Romániai Magyar Amatőr Színjátszók Egyesülete. Önálló jogi személy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, a Romániai Magyar Zenetársaság, a Romániai Magyar Pen Club, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság - gyakorlatilag tehát készen áll a romániai magyarságot átfogó kulturális intézményrendszer. - Az országos hatósugarú intézmények létrehozása nem egy elit szlogenje, mint egyesek állítják, hanem egy nemzeti közösség önkormányzatra való felkészülésének stratégiája. Ez nem jelenti az alternatív intézmények létrehozásának ellehetetlenítését. /Kötő József: Civil társadalmunk és intézményrendszere építésének dilemmája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 14, 21./
1997. február 8.
Hosszú szünet után, jan. 31-én Markó Gábor nyugdíjas tanár folytatta a Magyarok története című elődássorozatát Nagybányán. Az előadásokat a helyi Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület hirdette meg. /Szika Levente: Van folytatás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 10./
1997. március 13.
Erdély-szerte méltósággal ünnepelte a magyarság március 15-ét. Az 1989-es decemberi változás után az idén első ízben valóban felszabadultan adózhatott nemzeti közösségünk az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc hőseinek, úgy, hogy a megemlékezéseken a román kormány, a demokratikus pártok helyi képviselői, a románság képviselői is jelen voltak. Az új körülményeket, a végre megváltozni látszó mentalitást, a román-magyar kézfogás és történelmi megbékélés szellemét tükrözte Victor Ciorbea kormányfő román és magyar nyelven felolvasott ünnepi üzenete, amelyet az ünneplők lelkes tapsa fogadott mindenütt. Markó Béla szövetségi elnök a központi rendezvényen, a székelyudvarhelyi ünnepségen a kéznyújtás ünnepének is nevezte március 15-ét, őszinte szándékaink felmutatása és nem a bezárkózás, a befelé fordulás ünnepének. Mint mondotta: "Sanda szándék nélküli kéznyújtás és kézfogás csakis egyenlők között lehetséges, csakis egymást egyenértékűnek tekintő nemzetek vagy közösségek nyújthatnak egymásnak testvérkezet, ahogy azt egykor Petőfi Sándorék szorgalmazták." S ha azt még nem állíthatjuk, hogy "a jognak asztalánál" máris "egyaránt foglal helyet" mind, aki itt él, azt elmondhatjuk, és el is kell mondanunk, hogy a történelem most ismét esélyt kínál nekünk, és rajtunk is múlik, miként használjuk ki ezt az esélyt. "Az RMDSZ összefogása a román demokratikus erőkkel példaértékű lehet - mondotta Markó Béla -, mert ily módon megteremtődött az igazságtalanságok, méltánytalanságok és egyenlőtlenségek felszámolásának lehetősége... Nagy feladatunk van és nagy felelősségünk. Ami eleinknek nem sikerült, nekünk most sikerülhet, demokráciát teremteni az egész ország számára, és igazi egyenjogúságot a romániai magyarság számára. El kell következnie végre a román és a magyar nemzet megbékélésének... Ha kezet nyújtunk egymásnak, Európa is kezet nyújt nekünk." A székelyudvarhelyi ünnepi népgyűlésen Birtalan Ákos turisztikai miniszter olvasta fel román és magyar nyelven Victor Ciorbea miniszterelnök üzenetét. Ünnepi beszédet intézett a jelenlévőkhöz Törzsök Erika, a HTMH elnökhelyettese, Szőcs Ferenc, Magyarország bukaresti nagykövete, aki háromnapos Hargita megyei látogatását Székelyudvarhelyen kezdte meg, Verestóy Attila Hargita megyei szenátor, aki tájékoztatta a részvevőket, hogy a kormány megváltoztatta az előző kabinet döntését a csereháti építkezésre vonatkozóan. A magyarországi vendégek közül köszöntötte az ünneplőket Demeter Ervin országgyűlési képviselő az MDF részéről, Tirts Tamás Orbán Viktornak, a FIDESZ elnökének üzenetét tolmácsolta, az MSZP nevében pedig Fedor Vilmos képviselő üdvözölte a többezer főnyi gyülekezetet. Szász Jenő polgármester felolvasta Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke üzenetét, és az egyházak képviselőinek nevében szólt a tömeghez Tamás József, a Székelyföld új katolikus segédpüspöke. - Marosvásárhelyen idén is mintegy nyolc-tízezer ember gyűlt össze a székely vértanúk emlékművénél. Tonk Sándor történész, Fodor Imre polgármester mondott beszédet, Lukácsy Szilamér a Bolyai Egyetem mellett mellett állt ki, Zonda Attila, Maros megyei RMDSZ-elnök kórházból küldött levelét Kincses Előd olvasta fel. - Nagyváradon Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke beszédében a magyarság jelenlegi igényeiről szólt. - A székelyföldi városokban mindenütt népes megemlékezésekre került sor. Szép ünnepség színhelye volt Csíkszereda és a közelében levő Nyergestető. Sepsiszentgyörgyön több ünnepség is volt, a város stadionjában 15-20 ezer ember gyűlt össze. - Brassóban több rendezvényen emlékeztek az 1848-as szabadságharcra, Ion Ghise polgármester is megjelent az ünnepségen. - Nagyenyeden Horatiu Iosan polgármester is beszédet mondott. Rácz Levente emlékeztetett: második esztendeje a város főterén megkoszorúzhatják Széchenyi István emléktábláját és az "1949. január 8." feliratú márványtáblát. Azon védtelen és ártatlan nagyenyedi polgárok emlékét őrzi ez a tábla, akiket megöltek ezen a napon a városba bevonuló lázadó csapatok. Az RMDSZ-székházban Győrfi Dénes, a Bethlen Gábor Kollégium főkönyvtárosa emlékezett márc. 15-re. - Márc. 15-én Temesvár magyarság a szabadfalui Petőfi-emlékműnél gyülekezett, jelen volt Gehorghe Ciuhandu, Temesvár polgármestere is. Toró T. Tibor, Temes megye RMDSZ-elnöke köszöntötte a megjelenteket, dr. Bárányi Ferenc képviselő mondott beszédet. - Nagybányán Dávid Lajos újságíró, a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület elnöke és Szaniszló József, Nagybánya alpolgármestere emlékezett márc. 15-re. - Vajdahunyadon az RMDSZ székházban batyus fogadás volt, Csernakeresztúron a Hagyományőrző Csoport rendezte az ünnepséget. - Désen az Oroszlános Honvéd Emlékműnél koszorúztak, többek között Barabási Ferenc RMDSZ-elnök méltatta márc. 15-e jelentőségét. - Gyergyószentmiklóson a Petőfi-szobor köré gyűlt az ünneplő lakosság. Este gyertyás felvonulás következett, a hősök síremlékéhez vonultak, ahol Turcsány Péter budapesti költő szavalta el Székelyföldről írott Ki népei vagytok? című versét. - Felszabadultan ünnepelte március 15-ét Szatmárnémeti, Kézdivásárhely, Déva, Csernakeresztúr, Balánbánya, Csíkdelne, Csíkszepvíz és több más erdélyi város és község magyarsága is. Az ünnepségeken az RMDSZ helyi vezetői, önkormányzati tisztségviselői mellett sokhelyütt jelen voltak a román demokratikus pártok, valamint a helyi hatóságok képviselői. Valahányszor felolvasták román és magyar nyelven, a részvevők lelkes tapsa fogadta Victor Ciorbea miniszterelnök március 15-e alkalmából a romániai magyarsághoz intézett üzenetét. - Egyedül Kolozsváron volt magyarellenes összejövetel, Funar szervezésében. A kolozsvári magyarok azonban méltóságteljesen ünnepeltek. A Farkas utcai református templomban az ökumenikus istentiszteletet dr. Csiha Kálmán református püspök igehirdetése nyitotta meg, majd a római katolikus, unitárius és adventista egyházak képviselői után Boros János megyei RMDSZ-elnök üdvözölte a megjelenteket. Rövid ünnepi műsor után az ünneplő közönség az Avram Iancu utcába vonult, ahol koszorúzási ünnepségre került sor Petőfi Sándor emléktáblájánál. Itt Buchwald Péter alprefektus román és magyar nyelven tolmácsolta Victor Ciorbea március 15-i üzenetét. Méltatták az ünnepet román és magyar nyelven Eckstein-Kovács-Péter szenátor, Kónya Hamar Sándor és Mátis Jenő képviselők. Az emléktáblára felkerült a Kolozs megyei RMDSZ és a Magyar Köztársaság koszorúja. Este, az Állami Magyar Operában a Kodály- emléknapok zárókoncertjével ért véget a március 15-i ünnepség, amelyen részt vettek az RMDSZ országos vezetői, Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, az Ügyvezető Elnökség tagjai, az RMDSZ parlamenti képviselői, önkormányzati tanácsosai, a városi és megyei szervezet vezetői. - Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének tagjai több ünnepi megemlékezésen vettek részt március 14-én és 15-én. Takács Csaba ügyvezető elnök Brassóban és Kolozsváron, dr. Kötő József oktatás-, művelődés- és egyházügyi ügyvezető alelnök Máramarosszigeten és Kolozsváron, Nagy Zsolt ifjúsági alelnök Aradon, Székely István Önkormányzatokért és területi szervezetekért felelős alelnök Nagyváradon és Kolozsváron, Náznán Jenő gazdasági alelnök Székelykeresztúron képviselte az RMDSZ országos vezetését a magyarság nemzeti ünnepének szentelt rendezvényeken. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 17., 988. sz., Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18., 19., Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./
1998. január 7.
Jan. 7-én tisztújító közgyűlést tartott Nagybányán a Misztótfalusi Kis Miklós Egyesület, az EMKE nagybányai szervezete. Az egyesület új elnöke az eddigi alelnök Dávid Lajos lett, aki a leköszönő Lakatos Nellát váltotta fel tisztségében. A közgyűlésen Lakatos Nella ismertette az utóbbi két év kulturális eseményeit. A közgyűlésen jelen volt Metz József nyugalmazott tanár, az EMKE-füzetek szerkesztőbizottságának elnöke is, akinek átadták a Romániai Magyar Pedagógusszövetség életmű-díját. /Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 10./
1998. január 26.
Az RMDSZ nagybányai központú területi szervezete és a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület /Nagybánya/ szervezésében jan. 23-án nyílt meg az RMDSZ nagybányai székházában Trella Várhelyi Imola festőnő kiállítása. Egyfajta búcsúkiállítása volt ez a művészi és pedagógiai pályafutásának kiteljesedését ebben a híres festőhagyományokra visszatekintő városban megélt művésznek, akinek a sorsa úgy hozta, hogy el kell költöznie Nagybányáról. A 29 akvarellt, pasztellt és olajfestményt kiállító művész munkásságát Böndi Gyöngyike képviselő, Dudás Gyula pályatárs, Dávid Lajos MKMKE-elnök és Csiha Irén iskolaigazgató és pedagógus-kolléga méltatták. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jan. 26. - 1195. sz./
1998. augusztus 23.
A nagybányai Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület által kiadott EMKE-füzetek sorozatban megjelent a Felsőbányai Kalauz című kötet. A könyvben a felsőbányai katolikus egyházközség történetével is megismerkedhetünk, továbbá néhai dr. Czumbel Lajos felsőbányai plébánosról, továbbá a szatmári irgalmas nővérek felsőbányai rendházáról és iskolájáról. /Hírek rovat. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 23./
1999. május 8.
A bányavidéki gyermekek I-IV. osztályosainak hagyományos Bóbita szavalóversenye máj. 8-án kezdődik Nagybányán. A Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület /Nagybánya/ szervezésében történő vetélkedőre több mint hatvan gyermek jelentkezett. /Bóbita szavalóverseny. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), máj. 8./
1999. május 21.
Markó Béla szerint: "nem a magyar egyetemet kellene távoltartani Kolozsvártól, hanem a város mostani polgármesterét és a hozzá hasonlókat." A román politikusok a magyar egyetemben látják a végveszélyt, a magyarok pedig az üdvözülést. A Romániai Magyar Szó munkatársa szerint "Balázs Sándor, aki mint egyetemi tanár meglehetősen közepes teljesítményt nyújtott, a Bolyai Egyetem révén kíván bejutni a halhatatlanok közé." Kitalálta, hogy a Bolyai Egyetem megszüntetését jogi úton kell hatálytalanítani. Utána a nyugati fórumok elé tárhatjuk az ügyet. Az újságíró szerint ebben az "ügyben eddig is cirkuszról cirkuszra haladtunk, immár tíz éve." Tíz év alatt össze kellett volna gyűjteni a pénzt, s újraindítani a Bolyait - magánegyetemként. Zsehránszky István kiállt a multikulturális egyetem mellett, elutasítva Kötő József államtitkárt, aki számára a multikulturalitás "jogfosztó olvasztó tégely". Az újságíró évelése: "Apáczai számára, Misztótfalusi Kis Miklós számára, Szenczi Molnár Albert számára stb. a multikulturalitás nem vált jogfosztó olvasztó tégellyé." Õk tudásukkal hazajöttek" az itthoni ázsiai értetlenségbe, ridegségbe, tunyaságba, kisszerűségbe." Az újságíró a rektor-helyettesre hivatkozott: A Bolyai úgy áll - mondotta Szilágyi Pál prorektor -, hogy bármelyik pillanatban leválhat a Babesről, s önálló egyetemként indulhat. Megvan hozzá a tanszemélyzet, a kari struktúra, a magyar nyelven működő katedrák rendszere. Egyetlen gond a közgazdasági.. Viszont a marosvásárhelyi orvosin nem tudták visszaállítani a magyar nyelvű oktatási rendszert, a műszaki egyetemeken is távol állnak ettől, s a kolozsvári zenekonzervatóriumban is. Végül Markó Bélát idézte az újságíró "milyen üzenet az Európa felé, ha egy magyar-német egyetem létjogosultságát tagadjuk?" Az újságíró szerint: Kimondjuk mi: siralmas. /Zsehránszky István: A kongresszusról jut. Bolyai? Petőfi? Schiller...= Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./
1999. augusztus 13.
A Misztótfalusi Kis Miklós Egyesület és a nagybányai EMKE Füzetek szerkesztősége ismertette a tavasszal meghirdetett néprajzi pályázat eredményét. Öt pályamunka érkezett be, témájuk Nagybánya és környéke néphagyományainak különböző területeit ölelte fel. Az első díjat Görbe István /Szatmárnémeti/ tanár nyerte el. /Kiosztották a Misztótfalusi Egyesület néprajzi pályázatának díjait. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), aug. 13. - 642. sz./
1999. október 23.
Okt. 23-án Nagybányán a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület szervezésében emlékeztek az 1956-os forradalomra. Dávid Lajos EMKE-elnök előadásában kiemelte az ifjúság szerepét a forradalom előkészítésében. A szónok szerint csodával határos megmaradásunkat éppen ezeknek a szent őrültségeinknek köszönhetjük. /(Farkas E. Zoltán): "Õrült magyarok". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./
1999. november 8.
Nov. 8-án a Házsongárdi temetőben felavatták Misztótfalusi Kis Miklós helyreállított síremlékét. Tonk István, a Misztótfalusi Kis Miklós Nyomda igazgatója és az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka elmondta: a felújítás 200 000 Ft-ba került és két hónapig tartott. A megemlékező ünnepségen Bustya Dezső egyházkerületi főjegyző igét hirdetett. A rendezvényen bemutatták a Házsongárdi temető frissen megjelent térképét. Az ünnepi istentisztelet után Sipos Gábor történész röviden bemutatta Misztótfalusi életét. A rendezvényen többek között jelen volt Elekes Botond, a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főosztályvezetője és Kemény János, a Magyar Nyomdászok Szövetségének főtitkára. /Gáspár Miklós: Felavatták Misztótfalusi Kis Miklós síremlékét. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./
1999. november 8.
Nov. 8-án Nagybányára látogatott Alföldi László, kolozsvári magyar főkonzul. Ellátogatott Nagybányán a Németh László Középiskolába, ahol ma már több mint 400 magyar diák tanulhat anyanyelvén. Ekkor érkezett Budapestről Magyar Tudományos Akadémia küldöttsége, élükön Szász Zoltán, az MTA Történeti Intézetének vezetője, velük tartott Berkesi Zoltán, a Nagybányáról kivándorolt sikeres üzletember , aki támogatja hajdani városát, Nagybányát. Az RMDSZ-székházban megtartott találkozón Alföldi László átadta az MTA idei kitüntetettjének Metz József ny. pedagógusnak a Pro Cultura Hungarica díjat. Szász Zoltán, aki valaha Metz József magyar- és történelemtanár tanítványaként éppen Nagybányán "jegyezte el" életét a történelemmel, meleg szavakkal emlékezett a "mester" immár nyolc és fél évtizedet kitöltő tudományos-oktatói-alkotói-kutatói- írói tevékenységéről. Metz József munkásságában a természet, a várostörténet, a helytörténet, a gazdaságtörténet együtt szerepel. A főkonzul útja Koltóra vezetett, ahol a magyar kezdeményezés révén felállított Petőfi-Szendrey bronzszobrot és kastélyban levő Petőfi Sándor Múzeum relikviáit tekintette meg. /Farkas E. Zoltán: Ismerkedő látogatás és elismerő oklevél-átadás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./ A 85 éves Metz József hely- és művelődéstörténész Arad megyében született, 1940 óta él Nagybányán, a helység és környéke történetének kiváló ismerője, művelődési és turisztikai értékeinek kitartó kutatója lett. 1957-ben egyike volt az érmindszenti Ady Endre Emlékház létrehozóinak. 1990 után a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület kiadásában megjelenő EMKE Füzetek kezdeményezője és gondozója. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 1998-ban Kun Kocsárd Díjjal ismerte el munkásságát. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 10./
1999. december 10.
Molnár József nyugalmazott református lelkipásztor megírta Magyarlapád történelmi monográfiáját. A könyvbemutatóra megtelt a templom, dr. Csiha Kálmán erdélyi református püspök igehirdetése után Tonk Sándor, a kötet lektora, valamint Tonk István, az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós sajtóközpontjának igazgatója, kiadói minőségében méltatta az elvégzett munkát és annak értékét. A könyv előszavát Csiha püspök írta. /Győrfi Dénes: Magyarlapádi történelem. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./
2000. május 13.
A Misztótfalusi Kis Miklós Egyesület /Nagybánya/ kiadja a tragikus sorsú Szász Károly /Nagybánya, 1919. júl. 23. - Nagybánya, 1965. máj. 15./ kismonográfiáját, melyet a nagybányai Szent István templomról írt. Szász Károly 1940-ben kezdet egyetemi tanulmányait Kolozsváron, művészettörténetet, ókori történelmet, latint és irodalmat tanult. 1950-ben a Nagybányán akkor alapított tartományi múzeum igazgatójává nevezték ki, de hamarosan leváltották. 1952-től a nagyváradi levéltárban dolgozott, 1956-ban kinevezték a nagybányai Állami Levéltár tartományi igazgatójának. Szorgalmasan gyűjtötte az adatokat Nagybánya városmonográfiája megírásához. A folyóiratokban a régi épületek, kastélyok restaurálását szorgalmazta. 1963-ban újra leváltották és támadások sorozatát indították ellene. "Nacionalista" kitételeket mutattak ki írásaiban. Az ügyét kivizsgáló Bucicov kijelentette: Szász, takarodj a levéltárból, leváltottak! Szász Károlyt kitiltották a levéltárból, megfosztották attól, ami számára a legfontosabb volt. Tanárnak kinevezték a felsőbányai gimnáziumba. Szász Károly egyre jobban elkeseredett, 1965-ben felakasztotta magát. /Dávid Lajos: Kiadvány készül Szász Károly emlékére. Egy erdélyi történész tragédiája. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./
2000. június 28.
A Magyar Reformátusok I. Világtalálkozója 1938-ban volt, a második 1991-ben, a harmadik 1996-ban, Erdélyben. A millennium alkalmából a 2000. évet a hazatérés esztendejének nyilvánították és nemzeti zarándoklatot hirdetett az anyaország és az utódállamok területére. Ehhez kapcsolódik a Magyar Reformátusok Világszövetsége azzal, hogy a negyedik világtalálkozót a 2000. esztendőben tartja, jún. 3. - júl. 15-e között. - A Magyar Reformátusok Világszövetsége a több, mint negyven országba szétszóródott magyar reformátusságot tizennégy helyen működő területi rész segítségével fogja össze. Ezek a következők: Dunamellék, Dunántúl, Tiszáninnen, Tiszántúl, Erdély, Királyhágómellék, Szlovákia, Kárpátalja, a Jugoszlávia felbomlása után kialakult államok, Nyugat-Európa, Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Dél-Amerika és Ausztrália. A Szövetséghez mintegy háromezer közösség, gyülekezet tartozik. - A Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata (MRETZS) a világtalálkozóra kiadja az egységes Magyar Református Énekeskönyvet, elkészül az énekeskönyv fontos tartozéka, a Korálkönyv is. Erre az ünnepre jelenik meg Románia protestáns egyházait ábrázoló térképe is. A térkép tartalmazza az iskolákat, a jelentősebb református városok (Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely) térképeit, de a magyar evangélikus és az unitárius egyházközségeket is. Megjelenik továbbá a kolozsvári Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont nyomdája által készített könyv, amely a Kárpát-medence református szeretetintézményeit tartalmazza, valamint a Budapesten összeállított Tíz év múltán című emlékkönyv, amely a Tanácskozó Zsinat tagegyházainak 1990-től eltelt tíz esztendejét mutatja be. A világtalálkozó megnyitója jún. 30-án Budapesten, az FTC Stadionban lesz. Előtte a Kálvin téri református templomban ünnepi istentisztelet lesz, igét hirdet dr. Hegedűs Lóránt püspök, az megjelenteket Orbán Viktor miniszterelnök köszönti. Istentisztelet után a téren felavatják Kálvin János szobrát (Búza Barna szobrászművész alkotását). A Dunamelléki Egyházkerület zárórünnepélyét júl. 6-án, Ópusztaszeren tartja, ezután lesznek a különböző egyháztestek (erdélyi, felvidéki, kárpátaljai stb.) ünnepségei, rendezvényei. A központi zárórendezvény júl. 15-én lesz a Kálvin téri református templomban. A világtalálkozó utórendezvényeként az egyháztestek vezetői a svájci Genf városába zarándokolnak, ahol találkoznak a helyi székhelyű Református Világszövetség képviselőivel, a genfi Magyar Protestáns Gyülekezettel, a svájci és a nyugat-európai magyar reformátusokkal. /Somogyi Botond: Reformátusok Világtalálkozója. Június 3. - július 15. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./
2000. november 3.
Nagy László, Nagykárolyban élő Károlyi Gáspár-kutató több mint öt évi "nyomozással" oklevéltárakból, egyetemi és teológiai könyvtárakból összegyűjtötte a Károlyi Gáspárról szóló könyvészetet. Pár éve könyvet is írt róla, mely a magyarországi testvérvárosban, Orosházán jelent meg. Legújabb kutatásainak eredményei egy következő, Károlyi Gáspárról szóló könyvben látnak napvilágot nemsokára. Könyvét azoknak szánja, akiket Károlyi Gáspár és kora érdekel, jelentette ki a vele készült beszélgetésben. Károlyinak születési éve sem ismert, csak következtetésekből fogadják el 1529-et vagy 1530-at. Szenczi Molnár Albert a Biblia hanaui kiadásában (1608) Caroli Gaspar-nak. a kiadás címlapján Cároli Gaspar-nak írta nevét. A Tótfalusi Kis Miklós amszterdami bibliakiadásában (1685) Karoli Gaspar, az 1700-as amszterdami kiadás címlapján Karoly Gaspar olvasható. 1704-ben a casseli kiadás címlapján jelenik meg fonetikus átírással Károli Gáspár alakban, és nevének ez az írott formája a bibliakiadások címlapján napjainkig megmaradt. Az 1990-ben Budapesten kiadott Szent Biblia címlapján: Magyar nyelvre fordította Károli Gáspár. Annak ellenére, hogy a Károli alak hosszú életűnek bizonyult, a név helyes írása Károlyi. Az 1890-ben felavatott gönci szobrán is Károlyi Gáspár olvasható és ma már az irodalomtudomány, és a nyelvészet is ezt ismeri el helyesnek. /Nagy Ágnes: Beszélgetés NAGY LÁSZLÓ, Károlyi Gáspár-kutatóval. . = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./
2001. január 18.
A magyar nyomdászat fejlődését bemutató kiállítást nyílt meg a marosvásárhelyi Teleki Tékában, régi magyar könyvekből rendezett millenniumi kiállítást Kovács Bányai Réka és Zsigmond Irma, a Teleki és Bolyai Könyvtár két munkatársa. A kiállított anyag a Temesvári Pelbárt munkáit magába foglaló latin nyelvű kiadványon kívül magyar nyelvű könyveket is tartalmaz, kezdve a kolozsvári Heltai-nyomda munkáival. Ebben a nyomdában jelent meg a 16. század legtöbb magyar nyelvű könyve. Külön tárlóban tekinthető meg könyvtörténeti kuriózumként az első katolikus bibliafordítás, Komáromi Csipkés György jegyzetekkel, kiegészítésekkel ellátott biblia-munkapéldánya, Tótfalusi Kis Miklós Amszterdami Bibliája. Kiállítottak magyar unikumokat is, amelyeket a páncélszekrények vastag falai védenek: Balassi Bálint Istenes Énekek munkáját, Apáczai Csere János Magyar logikácskáját, egy Tótfalusi-nyomtatványból fennmaradt latin-magyar szótárt, valamint egy 1632-es naptárt. /Antal Erika: Régi magyar könyvkiállítás a marosvásárhelyi Teleki Tékában= Krónika (Kolozsvár), jan. 18./
2001. augusztus 14.
Aug. 12-én ünnepelt Póka. Bemutatták Szöllősi Árpád és Tolvaly Ferenc falumonográfiáját. A szerzők már a címlapon arra utalnak, hogy rendhagyó monográfiáról van szó. Nem csupán száraz, tényszerű adatok felsorakoztatására szorítkozik a monográfia, hanem érdekes, olvasmányos írást vehetünk a kezünkbe. Könyvükkel a szerzők Póka első okleveles említésének 675. évfordulóját köszöntötték. Szöllősi Árpád a levéltári tudományos kutatómunkát végezte, Tolvaly Ferenc pedig az élményszerű, fordulatos elbeszéléseket írta. A könyv megjelenése az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának lelkiismeretes munkáját dicséri. A könyv részletesen foglalkozik a 450 lelket számláló református gyülekezettel, de fölvázolja az 54 főnyi görögkeleti (ortodox), a 28 főnyi adventista és 14 lelket számláló római katolikus gyülekezetek történetét is. A tanulók létszáma az utóbbi évtizedekben aggasztóan csökkent. Míg 1960-ban 140 gyermek tanult a pókai iskolákban, addig 1980-ban számuk 50-re, 1990-ben 40-re, 2000-ben pedig 10-re csökkent. A faluban a fiatalok részaránya ijesztően megcsappant. 1992-ben 507, 2000-ben pedig csak 469 állandó lakosa volt Pókának. /Jung János: Egy mezőségi falu a történelem sodrában. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 14./
2001. szeptember 4.
Régi hagyományt, az egykori Szent István Napokat elevenítette fel a nagybányai magyarság augusztusban, emlékezve meg Szent István királyról, aki az egykori szabad királyi bányaváros védőszentje. A rendezvénysorozat aug. 14-22. között zajlott a helyi plébánia, az evangélikus egyház, valamint a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület szervezésében. Augusztus 17-én délután vers- és prózamondó versenyt szerveztek, amelyen a koltói fiatalok vitték el a babért. Az evangélikus templomban Magyar éremművészek és Anyaság az éremművészetben témákban éremkiállítás nyílt. Aug. 18-án Énekeljetek az úrnak új éneket! címmel énekversenyt tartottak a fiatalok részére, amit Bura László szatmárnémeti tanár Értelmiségiek helye és szerepe az egyházban című előadása követett. A szabadtéri színpadon népi táncműsort volt. Aug. 22-én a nagykárolyi Collegium régizene-együttes lépett fel. /Szika Levente Zoltán: Szent István Napok Nagybányán. A védőszent ünnepe. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 4./
2001. november 13.
Decemberben lesz két éve, hogy megalakult a Házsongárd Alapítvány. Mind többen vesznek részt a Házsongárd Alapítvány által meghirdetett temetőgondozásban. A Báthory István Elméleti Líceum, a Római Katolikus Gimnázium, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum tanulói, az Apáczai Csere János cserkészcsapat és a Protestáns Teológiai Intézet néhány diákja vett részt a munkában. Segítségükkel gyom és a szemét többek között Dsida Jenő, Tóthfalusi Kis Miklós, Apáczai Csere János, Jósika Miklós, Józan Miklós, Simén Dániel, Reményik Sándor, Berde Mária és Berde Amália, Szilágyi Domokos és Hervay Gizella, Szász Domokos, Újfalvi Sándor és Lészay Júlia, Berde Mózsa és Brassai Sámuel, Purjesz Zsigmond, Szabó Dénes, a Bethlen-Huszár, Tauffer és Szacsvai családok sírjairól, sírkertjeiből, valamint az iktári Bethlen, a Mikó-Rhédey, Biasini, Pagett és Sombori kripták környékéről. /Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet: Fiaim, tőlem egymást öröklitek! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./
2002. január 11.
Nagybányán már áll a Magyar Ház: gróf Teleki Sándor lakóépületének megvásárlását az Illyés Közalapítvány nagylelkű támogatása tette lehetővé. A közalapítvánnyal kötött megállapodás szerint a jogszerinti tulajdonos az Óvárosi Református Egyházközség, a haszonélvező-működtető pedig az EMKE helyi szervezete, a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület. Eddig kijavították a tetőszerkezetet, folyamatban van a csatornák kicserélése, hozzáfogtak öt földszinti helyiség, valamint az ezekhez tartozó mellékhelyiségek falainak és a több helyen beázott mennyezet helyreállításához. A Magyar Ház helyreállítását széleskörű társadalmi összefogást kísérte. A Bányavidéki Új Szó oldalain hétről-hétre közölt felhíváshoz, majd a támogatási akcióhoz és gyűjtéshez rövid időn belül az egyházak is csatlakoztak. Nagyon sokan nyújtottak segítséget: pénzzel, önkéntes munkával, valamint építőanyaggal, berendezési tárgyakkal stb. Sokan (Metz József ny. tanár) magánkönyvtárukat ajánlották fel, mások jelentős képzőművészek (Pirk János, Balla József) alkotásait, megint mások, mint néhai Suba Dániel író, újságíró, grafikus özvegye, nagybányai viszonylatban jelentős irodalmi-művészeti hagyatékok elhelyezését szeretnék a Házban megoldani. Az intézményt egy kilenc tagú kuratórium irányítja. A testület továbbra is civil intézményként szeretné működtetni a Házat, tehát olyan központként, amelyben minden nagybányai magyar társadalmi szervezet, egyesület, értelmiségi klub, kör, társaság stb. otthonra találhat. A Házban kerülhetnének sorra a kisebb-nagyobb évfordulós-ünnepi megemlékezések, néprajzi jellegű rendezvények, táncházak, énekversenyek, szavalóversenyek, műveltségi vetélkedők, népfőiskolai előadások, konferenciák, (nyelv)tanfolyamok is. Saját kölcsönkönyvtára lesz az épületnek, amely - a jelenleg régi főtéri székházban működő Németh László Könyvtárat, s emellett az adományként felajánlott magánkönyvtárakat, köteteket is befogadná. A Magyar Házban egy kisebb helytörténeti gyűjtemény (Teleki-múzeum) is helyet kaphat. /Dávid Lajos, a Teleki Magyar Ház Kuratóriumának elnöke: A mi Magyar Házunk. = Bányavidéki Napló (Nagybánya), jan. 11./
